Legalább annyi értelme lett ennek az egész Covid járványnak, hogy megtanultam kenyeret sütni. Mármint rendes kenyeret kovászból. Ez egy gyerekkori álom volt, vagy legalábbis bakancslistás feladat. Korábban is próbálkoztam élesztőből, de az nem ugyanaz.
Én indítottam el a kovászt is lisztből meg vízből, tavaly március óta nevelem, etetem naponta kétszer. Kikísérleteztem a különböző lisztekhez az arányokat, hogy mennyi vizet szabad még beletenni, hogy ne ragadjon és a végén szép magas legyen. Elég sokáig tartott, de már egy fél éve egész jó kenyereket sütök. Karácsonyra kaptam egy, nem is tudom mi ez, szakajtót. Na attól hosszúkás lesz és szép csíkos, mert belenyomódik a nádba a formázás után, és meg is marad ha nem vizezem agyon.
Eleinte próbálkoztam még csigával és zsemlével is, de kovászból nagyon macerás minden. Egy sima kenyér is egész délután készül, kb négykor kezdem, előbb egy kicsit beáztatom a lisztet, aztán jön a kovász a só meg a gyúrás, utána háromszor hajtogatom fél óránként, végül másfél órát pihen, formázom, aztán alszik egyet hűtőben és reggel nyolc körül kisütöm. Ezt kb már észre se veszem, beépült a délutánba. Na ehhez képest... a csigákat kenegetni kell, minden fenét belegyúrni meg csinálni vele, állandóan foglalja az asztalt, nem nekem való. Mióta viszont megint lehet élesztőt kapni, jobban felpörgött a biznisz, mert azzal minden gyorsabb.
Kenyeret minden nap sütök, vagy mondjuk hatszor egy héten, és kb kétszer valami mást is. Ez lehet Blundel tésztás (ez egy vajmagos tésztafajta) csiga vagy túrós táska, vagy sima kelt tésztás kalács, esetleg tejes kifli, kuglóf. Karácsonykor sütöttem több bejglit is. Az meg zsíros tészta. Ezek a kelt dolgok jönnek be nekem. Itt van néhány kép, nagyjából ilyenek. És nagyon gyorsan elfogynak...
Van már kutyánk is, illetve a régi két kutyánk helyett most megint van egy, Olala. Csak azért említem meg, mert már kétszer előfordult, hogy felzabálta a csigát mire reggel lementem... Benti kutya... Amúgy nem lopkod, csak a csigát szereti. Lehet hogy francia apja van?