Év eleje óta vagyok a JS platform csapatban, négy hónapja tech leadként. Mostanra egész jól helyre kalapáltuk a build környezetet, a tesztek stabilak lettek, az AWS nodeok jönnek-mennek ahogy kell, a sebesség elfogadható. Szeretnék minél több területet megismerni a cégen belül, ezért elkezdtem keresgélni.
Volt egy kis kavarás, hogy akkor végül is hová kerülök. Engem érdekel a Lambda team, mert mégiscsak van némi közük a Haskellhez, amit jó lenne professzionális környezetben is kipróbálni. Bár az is igaz, hogy mostanában főleg C++ kódot írnak, gondolom hogy később majd generálják. Vagy már most is generálják csak nem elég hatékony. Az ördög tudja a részleteket, meg úgyse írhatnék róla. Aztán az utolsó pillanatban mégis az egyik desktop csapat nyert meg magának, mert ott most éppen embert keresnek, én meg értek a .Nethez.
Meglátjuk hogy alakul. Már kezdenek visszajönni a hotkeyek az ujjaimba, és nagyjából sikerült a környezetet is összekalapálni annyira, hogy reboot nélkül tudjak vele dolgozni a macemen.
Péter kérdezte, hogy végül elolvastam-e a Knuth könyvet. Hát nem. Sokat küzdöttem vele, de tényleg. Az első kötet kétharmadát becsülettel letoltam, aztán kifogyott a lendület. A MIX gép olyan iszonyatosan elavult manapság, hogy... Mivel nincs verem, egy sima függvényhívást is úgy kell megoldani, hogy a majdani visszatérési címet beírjuk a kilépési pontra. Önmódosító kód. Ezzel rekurziót ugye nem lehet írni, tehát a könyv az összes fabejárást meg tököm tudját enélkül tárgyalja. Nem mondom, hogy lehetetlen de minek... Aztán itt van még a korutin, mint alapvető vezérlési szerkezet... Külön élmény hogy minden algoritmusnál megnézzük, hogyan lehet lyukkártyáról egy blokknyit beolvasni, amit aztán feldolgozunk, aztán jöhet a következő blokk és így tovább.
Mondjuk ez még nem lett volna baj, mert valahol szórakoztató ilyen historikus dolgokról olvasni, de a cselekmény is irtó lassan halad. Valahol a fák pointers ábrázolásánál hagytam abba, miután kíméletlen precizitással végigmentünk a listákon. Nem mondom, hogy lehetetlen elolvasni, de annyi minden mást lehetne még...
Bár ha megnézzük az idei olvasmánylistámat, az is egy rakás kidobott idő volt. A The Pragmatic Programmer, a Working Effectively with Legacy Code, de még a Programming Pearls is inkább kezdő programozóknak szól. Nagyon élveztem Petzold Codeját, tök jól leírja, hogy mire valók eredetileg a távíró relék, és hogyan lehet logikai kapukat építeni belőlük. Bár ez is csak kiegészítő olvasmány a The Elements of Computing Systems mellett.
A legjobb a The Old New Thing volt, annak a Raymond Chennek a könyve, aki már évtizedek óta a Microsoftnál tolja. Tele régi sztorikkal, és Win32 programozóknak szóló fejezetekkel, igazi ínyencfalat.