Délelőtt megszületett második kislányunk Panni. Szerintem lényegesen jobban ment a dolog, mint legutóbb, de ezt Enikőtől kéne megkérdezni. Mindenesetre gyorsabb volt sokkal.
Este beutaztunk tesómékhoz, és Zsófi ott várt amíg vissza nem értem a szülésről. Szegény kis manó most kb. úgy érezheti magát mint valami scifiben, ahol az űrhajósok megérkeznek a bolygóra és egy rég elfeledett civilizáció nyomaira bukkannak. Vannak bizonyos furcsa jelek, de csak a film végére áll össze a kép, hogy az az épület mire is való, és azzal a furcsa géppel mit kell csinálni.
Na ő is pont ebbe csöppent bele, amikor pár hónapja egyszer csak beállítottunk még egy tök fölöslegesnek látszó ágyat a szobájába, amire mindig csak úgy hivatkozunk, hogy az a Pannié. Aztán elkezdtük babapihenőbe vinni, hogy megszokja, hogy nem vagyunk ott körülötte. Akkor még nem sejtette, hogy a mai délelőttre készítettük fel Bea és Nóra nénikkel. - A "nénik" mellesleg fiatalabbak nálam, ahogy hallottam. - Enikő hasa is furcsán nőni kezdett, nem egyszer még rugdosni is. Mi lehet ez?
Amúgy jól viseli a dolgot, pedig már 4 napja nincs anyukája. Én próbálom szórakoztatni, ami elég nehezen megy főleg, hogy könnyen el szoktam bambulni és olyankor nem nagyon veszem észre, hogy mi történik körülöttem. Azért megoldjuk valahogy: minden nap legózunk, szigorúan tudományos precizitással. Kakiszedő túrákra indulunk a kertben, zenélünk, rohangálunk és néha még sütni-főzni is szoktam neki, ami bizonyára jól sikerül, mert nagy élvezettel szokta enni. Bár egyébként sem különösebben válogatós.
Így állunk most, pénteken jön a következő lépés: hazaérkezik a második törp.