Zsófi

Vasárnap hajnalban megszületett babánk Zsófi. Képet nem kapnak róla, mert némely retardált baromarcú vadállatok bizonyára visszaélnének vele.

Nem volt könnyű szülés, bár egyesek szerint nem tartott sokáig (8 óra). Végig bent ültem Enikővel a szülőszobán, fogtam a kezét, maszíroztam a hátát, de ez vajmi keveset jelentett a fájdalom szempontjából sajnos. Szóval kedves hölgyolvasóim: gondolják meg mibe vágnak bele.

Ugye én nem vezetek autót, ezért a kórházba tömegközlekedéssel mentem be, de előbb még stoppal át Törökbálintra. Nem szoktam stoppolni, de most mégis kivételt tettem az ügy érdekében. Aztán hazamentem a régi lakásba sátorozni, végül hajnali fél egykor be a kórházba. Addig hiába is mentem volna, mert ezek a Szent Imrében nem túl apuka barát nézeteket vallanak.

Szülés után még két órát együtt voltunk, aztán Enikőt és a babát áttolták a gyerekágyas részlegre, ahova halandónak tilos a bemenet. Azóta csak üvegen keresztül látható a kislány. Szerencsére holnap (max holnapután) hazavihetjük végre, és akkor már védőfal nélkül is hallgathatom a bömbölését… :)

  1. Nahat! Pedig en ugy ereztem hogy egesz nap errol van szo! Na majd kuldok kepet emailben.

  2. No végre alszik ez a bölömbika, úgyhogy eljutottam ide is.
    A Kedves Hölgyolvasók meggondolják kétszer is, hogy mibe fognak, ne aggódj…én is ezen agyaltam az első hónapokban, de legalább egyszer át kell élni ezt az élményt.
    És ami a legfontosabb: itt mindenki előtt szeretném megköszönni Kedves Férjuramnak, hogy velem volt…igenis sokat jelentett, hogy ott volt, nélküle nem ment volna ilyen “könnyedén” :)