Vasárnap hajnalban megszületett babánk Zsófi. Képet nem kapnak róla, mert némely retardált baromarcú vadállatok bizonyára visszaélnének vele.
Nem volt könnyű szülés, bár egyesek szerint nem tartott sokáig (8 óra). Végig bent ültem Enikővel a szülőszobán, fogtam a kezét, maszíroztam a hátát, de ez vajmi keveset jelentett a fájdalom szempontjából sajnos. Szóval kedves hölgyolvasóim: gondolják meg mibe vágnak bele.
Ugye én nem vezetek autót, ezért a kórházba tömegközlekedéssel mentem be, de előbb még stoppal át Törökbálintra. Nem szoktam stoppolni, de most mégis kivételt tettem az ügy érdekében. Aztán hazamentem a régi lakásba sátorozni, végül hajnali fél egykor be a kórházba. Addig hiába is mentem volna, mert ezek a Szent Imrében nem túl apuka barát nézeteket vallanak.
Szülés után még két órát együtt voltunk, aztán Enikőt és a babát áttolták a gyerekágyas részlegre, ahova halandónak tilos a bemenet. Azóta csak üvegen keresztül látható a kislány. Szerencsére holnap (max holnapután) hazavihetjük végre, és akkor már védőfal nélkül is hallgathatom a bömbölését... :)