Esküvő

Tegnap elvettem a Hölgyet. Sokan azt gondolták, hogy csak áprilisi tréfa lesz, inkluzíve az étterem személyzetét, de végül minden rendben volt, minden vendég odatalált satöbbi.

Gyuri a világ ura rendelt nekünk jó időt is, ami tök jól bejött, köszönjük.

Az esküvőt igyekeztünk mókásra csinálni. Bevonulónak a Don’t worry be happy-t választotta Enikő, aztán volt még két Bud Spencer-Terence Hill sláger, valami a Shrekből és a végén a Highway to Hell. A köszöntsék egymást házastársként résznél én egy hellóval próbálkoztam be, de pusziztunk is nyilván. Dávid volt a tanú, ami már önmagában is egy élmény. Meg hasonlók…

Majd viszek be tortát az irodába, de még meg kell várnom a villanyszerelőt, aki majd megerősíti, hogy tényleg a lift miatt vibrálnak itthon a lámpák…

  1. erre eloben kene reagalni, de mivel mar nem rontom rendszeresen feletek a levegot: sok boldogsagot!

    a tobbit meg majd eloben…

  2. Nekem volt megtiszteltetés, drága barátaim.

    Különösen az a pillanat tetszett, amikor egy szentimentális vers szavalása közben a magnóból felcsendült a “Különben dühbe jövünk” című filmből ismerős dallam:

    :-)