Csókavár

Rettségi

Emlékszem utolsó évben „ó”, „ió”, „ció”, „áció” helyett az Érettségi szót írtuk fel betűnként a táblára. Magát az érettségit amúgy utáltam, főleg a szóbeli részét, mert ott csak olyan tudásról kellett bizottság előtt számot adni, amiről már akkor tudtam, hogy soha semmi szükségem nem lesz rá*. A matekot azonban azóta is mindig megnézem nosztalgiából. Tegnap elkezdődött az idei érettségi szezon, és délután mi is elővettük a tavalyi matek felvételit Lőryvel meg Catussal.

Mókásnak nevezném, pedig annak idején rengeteget készültem rá. Negyedikben nagyjából az összes irodalom és történelem órát azzal töltöttem, hogy a Gerőcs tanár úr-féle piros színű feladatgyűjteményt oldogattam. Most viszont olyan jó volt ellazulni kicsit ezekkel a példákkal. Különösen tetszett, hogy a kombinatorikus-valszámos feladatcsokrot úgy vezették fel, hogy „Annának az IWIW-en 40 ismerőse van”. Ettől olyan jópofa modern lett a dolog szerintem.

A Klári idióta teasüteményeivel meg elvoltunk egy ideig. Cactus rögtön integrálással akarta kiszámolni a kérdéses területet, de aztán leredukáltuk két körcikk meg egy háromszög területének logikai szitás összekombinálására.

Várom már az idei adagot :) Lehetne benne valami „Józsinak a Provident 240%-os THM mellett a következő ajánlatot tette” vagy hasonló móka is. Én igazából nem is értem, hogy az ilyen kamatszámítós feladatok miért nem részei a matek érettséginek. Máris nem lenne olyan nagy kérdés, hogy a raiffesienes előrekamatozó betét vagy inkább K&H-s üdvözlet betét a jobb…


* Na jó ez főleg az irodalomra vonatkozik.