Azért jó dolog ha az embernek olyan barátnéje van aki mindenfelé elviszi, mert egyedül asszem nem mennék színházba. Sőt jelentsük ki bátran: egyedül nem megyek színházba. Legfeljebb a MU-ba járok, amiről már írtam korábban, és akkor is megbeszéltük, hogy legfeljebb a büféig jutok. Közel van és jó a bor, meg van rágcsálni való és szendvics is. A MU büféje egyébként nagyon hasonlít a Csiga nevű helyre, ami mostanság kezdi átvenni a törzshely szerepét, már ami a Verával való találkozásokat illeti. Hasonló a kínálat, és tulajdonképpen ugyanazokat az embereket látom mindkét helyen, a vezetőséget is beleértve. De meg kell mondjam azt is, hogy a székek ott sokkal rosszabbak.
De elkanyarodtunk a témától, mert ma nem orális élvezetekről akartam írni, sokkal inkább a színházról, ahová mostanság valóban igazán sokat járunk. Voltunk pl. kedden is, holnap is megyünk, sőt jövő kedden megint. (Ezzel vége idénre.)
És hogy mi mindent nézünk? Eddig megvolt a Nézőművészeti főiskola. Ez valójában egy meta-darab: a színházba járásról szól. A közeli jövőben játszódik, amikor is az emberek elfelejtik, hogyan kell a színházban viselkedni, és ezért főiskolai képzést indítanak, hogy hivatásos nézőket képezzenek. Az egészet három tanár viszi a hátán, és annyira jól sikerült eltalálni a karaktereket, hogy volt egy olyan 5 perc, amikor szabályosan görcsbe állt a szám a nevetéstől. (Aki ismer, tudja, hogy a nevetéssel fukarkodni szoktam.)
Ezenkívül volt még Dzsungel könyve, amit úgyis mindenki ismer, és nekem nem is tetszett annyira. Ne is vesztegessük rá a szót.
Aztán a G.Ö.R.CS., ami a görögök összes regéit és cselekedeteit hivatott bemutatni, de egy ormótlan húzással már a legelején kiderül, hogy a Bibliáról szól. Teljesen érthetetlen volt számomra, hogy az amúgy tényleg mókás előadást miért kellett agyonvágni egy idétlen ufós kerettörténettel, de bizonyára ez az a híres művészet, amihez én köztudomásúlag nem értek. (Ezt nem is bánom egyébként.)
Szabadjon egy rövid idézetet ebből. Kedvcsinálónak. Ki kell adnom magamból, már csak azért is, mert a fityma szót olvasva minden drága olvasóm fel fogja kapni a fejét.
AZ ÚR: (mennydörögve)
— Ábrahám!
ÁBRAHÁM:
— Szólítottál, Uram?
AZ ÚR:
— Ábrahám, ajánld fel nekem a te fitymádat!
ÁBRAHÁM:
— ... de Uram, mi az a fityma?
AZ ÚR:
— Az a kis húsdarab a péniszed végén.
ÁBRAHÁM:
— ... én azt hittem Uram, hogy ott maga a férfi van.
AZ ÚR:
— A másik végén!
ÁBRAHÁM:
— És mondd Uram, mihez kezdenél az én fitymámmal?
AZ ÚR: (láthatóan nem számított a kérdésre, hosszan gondolkodik)
— Egy ... bőr pénztárcát szeretnék készíteni.
Hát így. A G.Ö.R.CS. egyébként egy másik darab, a Shakespeare Összes Röviden (S.Ö.R.) folytatása. Ezt sajnos még nem láttam, de Maya már régebben emlegette, hogy jó. Szerencsére honlap bepótoljuk ezt a lemaradást is, de addig még át kell rágnom a királydrámákat. :)
Kiegészítés (november 17.)
Megnéztük a S.Ö.R.-t tegnap, de sajnos nem volt jó. Azt hiszem, a közönség rontotta el, mert csomó iskolás gyerekek volt, akik végigpofázták az egészet. Különösen feljogosítva érezték magukat erre, mert a színészek időnként minket is bevontak a játékba. A végén volt egy kis bejátszás videóról, ahol Reviczky Gábor is megszólalt, és elmondta, hogy az ilyen előadást szerinte többször kell megnézni, mert a közönség nagyon befolyásolja a hangulatot. Na ez az, amit tegnap sikerült teljesen agyoncsapni.