Csókavár

A programozó otthona

Beszélgettünk Dávid kollégával, és megint előkerültek a geek lét előnyei. Mert annyira büszke a vízmértékes esetre (joggal, mindjárt kivesézem). Én meg ezúttal azzal vágtam vissza, hogy miért mit gondol, nálam tán nem 17 csipesszel van feltéve a függöny?

A vízmérték

Dávid vásárolt egy TESCO gazdaságos vízmértéket, amiről csak később derült ki, hogy gyárilag hibás, ugyanis hiába tette vízszintes felületre a cuccot: a buborék nem volt középen.

A vízmérték ugyebár egy nagy, fából készült téglatest, benne azzal a kis csővel, amiben a víz meg a buborék van. A cső a téglatesthez két csavarral van hozzáerősítve. Ezek szerencsére pont olyanok, hogy a csőnek a téglatesthez képesti szöge bizonyos határok között szabadon állítható. Ha tehát elég ügyesek lennénk, be tudnánk úgy állítani a dolgot, hogy a buborék pont középre kerüljön.

Ehhez azonban kellene egy vízszintes referenciafelület, ami a tyúk meg a tojás problémájának egyfajta asztalosi környezetbe emelt újraértelmezését adja. De szerencsére ez csak látszólag igaz. Ugyanis a vízmértéknek megvan az a kellemes tulajdonsága, hogy ha már tudod milyen egyenesre szeretnéd tenni, nem kell gondolkodni, hogy hogyan forgasd, mert mind a kétféleképpen ráteheted: a buboréknak mindkét esetben pont ugyanannyi eltérést kell mutatni a középső állapottól. Ez azonban akkor és csak akkor igaz, ha egyébként a dolog jól van beállítva. Magyarán ha ezt valahogy garantáljuk a csavarok tekergetésével, akkor egy jól behangolt vízmértéket kapunk.

A csipeszek

Függönyt ugye úgy könnyű feltenni, hogy fogod a két szélső csipeszt, felteszed rá a függöny két végét, aztán a középső csipeszre odacsípteted a függöny közepét. Utána lesz két részfeladatod, amit megint jó lenne a “közepét megkeresem, felcsíptetem a középső csipeszre” módon megoldani, majd így tovább a csipeszek elfogytáig, de gyakorta előfordul, hogy egy ponton valahogy páros sok csipesz marad! Ekkor ügyesen meg kell tippelni, hogy a függöny tökéletes felrakása után mekkora távolságra lennének egymástól a csipeszek, és innentől számolva kb. fél óra múlva már elégedetten hátra is dőlhetünk a kanapéban az addigra már tényleg csak egy kicsit csálé függönyt bámulva.

Na ezt így nem

Építsünk inkább egy an sorozatot – akkor is ha fáj -, aminek minden eleme azzal a roppant kellemes tulajdonsággal bír, hogy annyi csipesszel könnyű feltenni a függönyt.

a0 := 2 csipesz jó.

Ha most a két csipesz közé teszünk egy harmadikat, akkor arra az egy új csipeszre elég a függöny közepét felcsíptetni.

a1 := 3 csipesz jó.

Ha most megint minden két szomszédos csipesz közé beteszünk egy újabbat, akkor azokra ugyanígy a megfelelő darab közepének megkeresésével fel tudjuk tenni a függönyt.

a2 := 5 csipesz jó.

És így tovább, ha an csipeszt szerettünk, akkor an+1 = an + an -1 = 2 * an – 1 csipeszt megint szeretni fogunk.

De mennyi az az an?

Mivel a0 = 2 = 20 +1 , a1 = 3 = 21+1, az a sejtésünk támadhat, hogy a sorozat n-edik eleme an = 2n+1.

Nézzük teljes indukcióval.

Az n=0 ill. 1 eseteket már be is láttuk.

Tegyük fel, hogy valamilyen n-re az indukciós feltevés már igaz, akkor an+1 = 2 * an – 1 = 2 * (2n+1) – 1 = 2n+1+2-1 = 2n+1+1, és milyen meglepő: pontosan ezt akartuk igazolni. ∎

Imádom az ilyen megsejtjük, aztán majdcsak lesz valami jellegű bizonyításokat. Az ég világon semmit nem árulnak el a mögötte levő gondolatokról. De azért sikerült belátnuk az alábbi tételt.

Függönyökről szóló tétel: tetszőleges n nem negatív egész szám esetén an = 2n+1 számú csipeszre könnyű a függönyt felcsíptetni. (Speciálisan nálam 9 illetve 17 csipesszel vannak feltéve itthon.)

Tudom: menjek a picsába. Szeretnék.