Mostanában Encsé kicsit egészségesebben él, például jóval kevesebb zsíros szart eszik a Teraszon, ami jóformán az egyetlen hely az irodához közel. Ezen kívül nagyokat sétál a városban.
Csütörtökön Esztivel bejártuk a várat, megnéztük a csatornába bemászó kőgyíkot a Mátyás-templomon, a Halászbástyát a sárkánnyal, meg azt a jófej kutat, ahol mindenféle szarvasok meg vizslák vannak kifaragva kőből (vagy kiöntve valamiből???), aztán lesétáltunk a Sikló mellett, át a Lánchídon, fel egészen a Parlamentig, ott visszakanyarodtunk a Vértanúk terén át (itt voltak tüntetők is) az MTV irányába, aztán egy kis utcában rátaláltunk az Első Pesti Rétesház nevű helyre. Ez egész jópofa: mindenhez rétest adnak, még a sült kacsacombot is káposztás rétessel szolgálják fel. (Nem, nem azt ettem.) Ezután Eszti majdnem lekéste a vonatot. Összidő: bő két és fél óra.
Ma pedig Verával tettünk egy hasonló kört. Először a Kálvin tér felé beültünk a Véndiákba egy gyors kávéra, utána a Duna felé indultunk, át a Váci utcán. Itt egy pénzváltónál vettem egy USD-t öcsémnek, mert valamit meg akarok venni tőle, és azt mondta, egy dollárba kerül. Utána káromkodtam egy sort, mert a Duna-parton nem lehet rendesen sétálni, de szerencsére közel a Duna-korzó*, aztán megint Lánchíd, MTA, Parlament. Érdekes tények kishazánkból: tudták, hogy a Parlament alatt egy csomó vörösfenyőből készült facölöpre ráhúzott több méter mély betonból van az alap? Erre azért volt szükség, mert elég mocsaras volt a vidék annak idején.
Utána megint Kossuth tér, Vértanúk (ezúttal tüntetők nélkül) stb., mert meg akartam mutatni a Rétesházat Verának is. Megnéztük a Bazilikát, ami egy unalmas templom, és elsétáltunk az Erzsébet térre köszönni a random, tök ismeretlen zsonglőr arcoknak. Aztán a Zsinagóga mellett át a Blaháig. (Meg akartuk nézni a zsinagógát is, ha már a bazilika megvolt, de aztán valahogy mégse. Elsütöttem a nyilvánvaló viccet, hogy őt talán be se engednék, de engem igen, mert technikailag zsidó vagyok meg ilyenek. Egy élmény velem lenni...) Szóval átsétáltunk egészen a Blaháig, és onnan vissza a körúton a Petőfi híd irányába. Két és fél óra.
A Duna-korzón kaptuk a hírt, hogy megszületett a nagyobbik húgom kisfia délután 3 körül.