Hétvégén végigtoltam valami random haxor játékot, mert ott volt. Nagyon gagyi volt, és egy része más játékokból volt összelopva. Az azért már jelent valamit, ha az ilyenket észreveszem, nem?
Dzsuvaszkript volt a fele, aztán egy java appletet kellett visszafejteni. Emlékszem, amikor először ilyet csináltam (1999 körül), még nem tudtam, hogy javát effektíve lehet dekompilálni, ezért a bájtkódból olvastam ki, hogy milyen memberek vannak a szóbanforgó appletben, és fordítottam mellé egy leszármazó osztályt, ami már elérte a protected membereket, és így nagy nehezen sikerült kinyerni a jelszót valahogy. (Ez még az egyszerűbb dolgok közé tartozott annak idején, mert az applet nem volt final, és így konkrétan le lehetett belőle származni, ugye. A bájtkódot soronként értelmezős rémtörténetekre, most inkább nem térnék ki.)
Egyedül az utolsó pálya volt érdekes, na nem a feladat miatt, mert csak egy sima monoalfabetikus titkosítást kellett visszafejteni. Ez közismerten betűk, betű párok, stb., stb., betű n-esek relatív gyakoriságának vizsgálatán alapszik. Két dolog kell hozzá:
egy elég hosszú, természetes nyelvű szöveg (pl. egy regény)
egy program ami egy, az elején véletlenszerűen kiválasztott, kódolást lépésenként módosítva próbálja a kódolt szöveg betű eloszlását a regény szövegéből kinyert eloszláshoz igazítani.
Jópofa dolog nézni, ahogy egy ilyen egyszerű kis algoritmus az értelmetlen betűhalmazból, szépen lassan olvasható szöveget készít. Boszorkányos...
Program természetesen van raktáron, már csak egy regény kellett, és itt jött a probléma, ugyanis német nyelvű szövegre volt szükség.
Közismerten egy kurva szót se tudok németül. A német érettségit annak idején úgy oldottuk meg, hogy előre kiosztottuk, hogy ki, mit fog húzni. Mondanom se kell, hogy hol csúszott el a dolog: én voltam a második vizsgázó, tehát volt egy minimális esélye annak, hogy Réka vagy a tánéni elkeveri a dolgokat, és az orrom előtt elviszik a tételemet... Kitalálják mi lett?
Nem, nem buktam meg. De az a szép, hogy még most, kilenc év után is álmodom azzal a kurva érettségivel, meg a rémes német tanárral, aki miatt nem tanultam meg németül. Mindig az van, hogy kihív felelni, és nem tudok megszólalni, mert nem beszélem azt a kurva, ronda, ótvar, fos nyelvet. El tudják képzelni, hogy ez mekkora érvágás nekem, akinek az egyetlen fegyvere ebbe a világba ez a pesszimizmusban tocsogó, kesernyés-savanyú, kitekert humora? És akkor állok ott mind a f�sz, amíg föl nem ébredek. Gyűlölöm azt a nőt. OK, tudom, hogy nyelvi antitalentum vagyok. Egy szar. Köpjenek is le mindenképp, ha megoldható... De valahogy a másik tanár nénivel, aki azután jött, hogy Anikó megellett, sokkal jobban ki tudtam jönni. Olyan aranyos volt, és jólelkű. Még el is akartam venni feleségül. Csak az a kis korkülönbség ne lett volna...
Hogy a f�szba jutottunk ide? Ja. Szóval egy óra alatt sikerült találni valami német könyvet, és ahogy a megfejtés lassacskán körvonalazódott azt kellett tapasztalnom, hogy megértettem. Pedig németül volt. Furi.