Tegnap öcséméknél bútorokat szereltünk össze. (Mostanában úgyis sokat legóztam, ez lényegében ugyanaz csak nagyban.) Összeraktunk: két asztalt, négy széket, egy ágyat, egy komódot, egy szekrényt, egy fürdőszobaszekrényt, egy polcot meg egy fotelt. Utána felszereltünk egy tükröt meg egy csillárt, ezzel el is ment a nap.
Hazafelé egy vélhetően elromlott vasúti átkelőhöz értünk, ahol kb. 15 percet vártunk, mert piros volt, de vonat nem jött egy darab se. Már sokan megunták és átosontak, amikor apu kiszúrt köztük egy tanulóvezetőt is. Mivel ebben az iparágban utazik, és természetesen szigorúan tilos a piros jelzés alatt átkelni, megpróbáltuk felírni a rendszámot, de kitakarta egy szalagkorlát. Szerencsére pár perc múlva jött egy vonat, aztán a kocsi nyomába eredtünk, és nemsokára be is értük. Felírtuk a rendszámot, és apu felhívta az illetékest... Most feltehetően jól lehordják az oktatót.
Egyébként ilyen esetekben a helyes eljárás: megfordulni. Szóval ezentúl így tessék. Azt nem tudom, hogy akkor mi van, ha nincs más út, gondolom ki kell hívni a lámpaszerelőket, vagy talán kijön egy jelzőőr, és kézzel irányít.