Múlt héten bementünk a városba (Győr) sétálni. Kicsit eleredt az eső, és beszorultunk a városháza előtt felállított sátrak alá foci VB-t nézni. Aztán volt szivárvány, és onnantól kezdve azt néztem. Végül elállt az eső, de még úgymond lógott a lába, és muszáj volt valami fedél után nézni. Kitaláltam, hogy menjünk el a Matrózba.
Ez egy kis étterem a Dunakapu téren. Igazából nagyon régi, és elég híres is. Mármint benne van a különböző útikönyvekben meg minden. Olyan kis hangulatos helyet tessenek elképzelni, ahova nem férnek be túl sokan, viszont nincs is nagy tömeg. Mindenfelé lóg a paprika meg a hagyma, és a falakon szarvasagancs helyett haltrófeák vannak.
A pincérre nem volt panasz. Háromnyelvű étlapot hozott, az egyik vendéghez pedig németül beszélt, és nem vettem észre, hogy gondban lett volna vele.
Tudják a Matróz egy olyan hely, ahol nyolcféle leves van, de mindegyik halászlé. Az étlap úgy hatvanféle halétellel folytatódik, köztük az elmaradhatatlan ecetes hallal (ősi csallóközi találmány). Ellenben Kapucsínóra, meg egyéb úri dolgokra ne is számítsanak. Presszókávé van. Ha ilyen menő dolgokra vágynak, akkor a közelben levő Nem Szingli C@fe-t tudom ajánlani, de ez egy másik történet. Inkább nézzenek be a Matrózba, ha legközelebb Győrben járnak!