Egy év után már akad jópár dolog, ami hiányzik a lakásból, ill. meg akarom változtatni. Úgyhogy ez a szabadság a „lakás SP1”-re fog elmenni.
Kezdetnek reggel bekötötték a gáz főzőlapomat. Most már főzhetek, ha kedvem tartja (tartja).
A gázost a világhálón találtam: Gebe mester. Tudom, hogy ez meglehetősen veszélyes dolog, és igazából eszembe se jutott volna felhívni, ha nem olyan lenne a honlapja, amilyen. Gebe úr honlapja ugyanis nem mindennapi vizuális élményt nyújt az arra tévedőknek. Ez azt a látszatot kelti, hogy nála nem a tálaláson van a hangsúly, hanem az elvégzett munkán. Persze lehet, hogy Gebe mester óriási marketing stratéga, aki nagyon jól tudja, hogy egy gázszerelést jobban el lehet adni így, mint valami flashes csodával. De nekem az jött át, hogy nem annyira izgatják az internet lehetőségei, inkább azt csinálja, amihez igazán ért. És meg kell mondjam, nagyon korrekt is volt a két szaki, akit küldött.
Aztán elmentem a Praktikerbe venni két lámpát. Az előző lakó, ugyanis olyan helyekre is spotlámpát tett, ahova egyáltalán nem az való. (Például a fürdőben a tükör fölé.) Szépen ki is cseréltem.
Még vettem ezt-azt a konyhába. Most várom a rácsos embert, hogy berácsozza az ablakomat. Aztán jöhetnek a növények. Sokat akarok. Holnap pedig IKEA-ba megyek (ágytakaró kell mindenképp, és kismiliárd lóf�sz, amit meglátok.)
Megint lemerészkedtem a pincébe, és ezúttal sikerrel is jártam. Egy sötét lyuk. Olyan mint valami betonbunker, ráadásul kiégett a lámpa. A múltkor, mikor leosontam a lécsőn, becsapódott mögöttem a vasajtó. Visszarohantam, de aztán megint lemerészkedtem, és a korom sötétben eljutottam a következő kapcsolóig. Kettő van egymás mellett, és az egyik át van szigszalagozva „ne kapcsold be” felirattal. Nagy kedvem volt odanyúlni a másikhoz, mondhatom... Az a lámpa égett, de csak valami vasajtó mögött, és csak egy kis ablakon szűrődött ki a fény. Kicsit beljebb merészkedtem, itt egy végtelen hosszú koromfekete folyosó volt, és természetesen az ottani lámpa is kiégett. Ezen a ponton feladtam, és visszamenekültem, miközben végig attól rettegtem, hogy rámugrik valami zombi.
Ma viszont besütött a nap oldalról, és egész jól boldogultam. (De a lámpák még mindig nem égnek.)