Domain specifikus nyelvek

De vissza a vegyes érzelmekhez. Tulajdonképpen az egész nyelvben csak a makrók fogtak meg, ami nem is csoda laza 8 év domain specifikus nyelvek (DSL) terén szerzett tapasztalatomból kifolyólag. Na jó, ez így túlzás, de ha meg azt írom, hogy DSL alapú eszközök (domain workbenchek) fejlesztésére szolgáló eszköz fejlesztésében, az még durvábban hangzik, pedig hát ez az igazság, akárhogy nézzük is. A makrók nagy királyság, és már emiatt megérné a nyelvet nap mint nap használni, ugyanakkor én láttam ennél sokkal ígéretesebb megoldásokat ezen a téren.

Olyan eszközöket, amikben a DSL olvasható. Igen, olvasható, mert mondjon nekem akárki akármit, a Lisp programok kurva nehezen olvashatók. Jó, a könyvben nincs syntax highlight, viszont van szöveges magyarázat. De még ezzel együtt is elgondolkozik az ember, hogy akkor ez itt most egy változó neve akar lenni, vagy talán inkább valami függvény, netán kulcsszó. És eleve mindent beleerőltetni ezekbe a zárójelekbe, kész gyötrelem. És tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy John McCarthy az elején még tervezte a szintaxis kialakítását (amíg közbe nem jött a Beatles^*), és így, hogy nem kell parsolni, sokkal könnyebb a kódot adatként kezelni, de ez nekem még így is kevés. Köpjenek le, kérem, köpjenek le, és bizonyítsák be hogy nincs igazam.

Én olyan eszközöket szeretnék, ahol definiálom a DSL-t valami egyszerű kis nyelven, ami mondjuk olyasmi lehet, mint ahogy az ember egy xml sémát definiál. Aztán adok hozzá valami projekciót (akár többet is), ami meg az xml analógiát folytatva, egy xsl transzformáció a DSL-ről valami layout nyelvre. Írok hozzá pár sorban egy generátort DSL → C# vagy akármi, ami szemantikát ad az egészhez. És ennyi, megkapom az editort. Nem írtam parsert, de jól néz ki a képernyőn a DSL-ben írt “program”. Világos, hogy mi kulcsszó és mi nem. Rendesen van tördelve, az általam használt, ismert és szertett jelölésrendszert látom magam előtt. Úgy általában pont úgy néz ki az egész, ahogy papíron a legkényelmesebben le tudnám írni. Nem is biztos hogy szöveg alapú… lehet, hogy egy táblázat jobban megfelel, vagy valami gráf, ahol összehuzigálom a dolgokat. Ki tudja…

És igen, akarok hozzá code completiont kapni, és refactoring toolokat is, meg “find references”-t, és az összes kis feature-t, amit egy IDE-ben megszoktam programozási nyelvek kapcsán. Ja, hogy a DSL-em nem programozási nyelvekről szól, hanem adószabályokról, pénzügyi döntésekről, logisztikáról, akármiről… annál inkább.

Hiányoznak ezek az eszközök mint egy falat kenyér, és sajnos a Lisp nem adja meg a kívánt szabadságot, bár kétség kívül nagyon erős a maga kis világában.

Dinamikus nyelvek

A másik dolog ami miatt nem kedvelem a Lispet az a típusok hiánya. Van most egy vicc a cégben, hogy hidd el nekem, hogy te már nagyon öreg programozó vagy, mert még mindig a szigorú statikus típusosságban hiszel, és nem ismered el a manapság divatos dinamókus nyelvek létjogosultságát. (Természetesen ilyenkor átsiklunk afölött, hogy a Lisp egyike az ős nyelveknek.) Az utóbbi évtizedben egyre-másra jönnek fel a dinamikus nyelvek, és én és a barátaim közül sokan nagyon nem értjük ezeket az újhullámos kis nyikhajokat a rapid prototyping-al meg a test driven developing-al, valahogy úgy tűnik, hogy nagyon hiányzik valami, ha pl. az IDE nem tudja nekem megmondani, hogy egy adott változóval mit lehet csinálni. Sokakat ez egyáltalán nem zavar, és ilyenkor tényleg úgy érzem, hogy én már egy vén fasz vagyok és nem értek semmit. De amikor a Lisp könyv végén arról olvasok, hogy jó ez a nyelv, na de hol van teljesítményben egy C-hez képest, és aztán elkezdi declare-ekkel teleszórni a kódot, hogy futás idejű ellenőrzéseket kapcsoljon ki annak érdekében, hogy mondjuk egy összeadás csak int-ekre működjön, és túl tudjon csordulni (ahogy C-ben), akkor azért csak nagyon nehezen tudom elnyomni a kis félmosolyt, hogy lám-lám a nagy öreg hogy küzd a típus kalkulus hiánya miatt. De megint megkérem Önöket, hogy rakjanak helyre, ha tudnak.

Összességében. A könyv nagy kaland volt, tetszett, rengeteg ideig tartott napi húsz oldal sebességgel a buszon elolvasni, de megérte, mert sokat tanultam belőle. Még akkor is, ha nem tervezem, hogy Lisp programozóként folytassam karrieremet.

A buherált gázórát a Tigáz 540.000Ft-os kötbérrel súlytja, plusz még az új óra ára és szerelési költsége.  Ez több mint két évnyi gázfogyasztásom ára. Természetesen úgy képzelik a dolgot, hogy ezt én fogom befizetni, de minden erőmmel azon leszek, hogy ez végülis majd ne történjen meg. Elvégre is mi a redves faszér nem jöttek ki tavaly, amikor a házat megvettem, és bejelentettem a rosszemlékű Emfesznek, hogy mostantól én vagyok itt a tulajdonos. Csak azt tudom elképzelni, hogy az Emfesznél inkompetens idiótákat alkalmaznak, akik nem tájékoztatták a Tigázt arról, hogy tulajdonosváltás történt, és ki kéne jönni az órát megvizsgálni. Esetleg a Tigáznál alkalmaznak inkompetens idiótákat, akik még egy ilyen alap dolgot sem tudnak elintézni.

De mégis. Akkor kellett volna idetolni a tigázos pofájukat és alaposan megvizsgálni a telibebaszott gázmérőt. És ha akkor még minden rendben lett volna, akkor most joggal jöhetnének a kötbérrel. De nem. Ezek ott a Tigáznál úgy képzelik, hogy majd csak úgy írnak nekem egy levelet én meg fizetek mintha én basztam volna el a dolgot. Az külön vicces, hogy nekem egy papírt eddig még a Tigáznál alá nem kellett írni, azt se tudtam hogy a világon vannak, csak mióta ezzel a kötbérrel elkezdtek zaklatni. Én az Emfesszel voltam szerződésben, amikor meg elkezdett becsődölni, átkerültem a Főgázhoz és azóta is ott vagyok. Tigázról szó se volt, nem is teljesen értem, hogy mit akarnak tőlem.

Mindenkinek az lesz a legjobb, ha nem én írok levelet nekik arról, hogy milyen kurvára nincs igazuk a kérdésben, hanem megkérem Enikőt, aki mégiscsak szabálysértésekkel foglalkozott előző életében, és pontosan tudja, hogy az ilyeneket hogy kell kezelni.

A folytatásról tájékoztatom Önöket.

Frissítés 2011.10.25.

Mintegy két hónap és 10 telefon után az alábbi levelet kaptam ma. Na most küldjék a csekket a fasszopó görények.

Eltelt pár hónap, és egyszer csak egy levelet kaptam tőlük, hogy íme megjelent a könyv, és a Komikon képregényboltban (1075 Budapest, Wesselényi u. 12.) tudom átvenni kedvezményes áron.

Na így kéne mindenkinek.

Szeretem a Kázmér és Hubát. Nagy mennyiségben nagyon szórakoztató tud lenni.

Azt tudták például, hogy a két figura nevét (Calvin és Hobbes) Kálvin János és Thomas Hobbes ihlette? Ők mindketten a szabad akarat hiányában hittek, bár más-más megfontolásból. Kálvin János szerint teljes isteni irányítás alatt állunk, Hobbes szerint viszont minden mozdulatunk csak biológiai törvényszerűség. Ez azért elég jól kapcsolódik az “elnyomott” kisgyerek világképéhez, nem?

Hamarosan megjelenik a hatodik kötet, talán bekerül a karácsonyfa alá… Ugye? :)

De az eladónak még így is megoldhatatlan problémát okozott a tranzakció: 40.000 forintos utalvánnyal 39.990-et nem lehet kifizetni. Ehhez három telefonos segítséget is igénybe kellett vennie, ami beletelt tíz percbe. Közben már kicsit el is mentünk csúnya országba, amikor azzal kezdett jönni, hogy nem kaptam-e ezekhez az utalványokhoz egy borítékot is, mert nincsenek lepecsételve. Ez a szép, hogy bemész a kibaszott drága üzletbe, hogy elkölts egy rakás pénzt, és rögtön azzal gyanusítanak, hogy hamis. Magyarország…

Aztán, hogy átlendüljünk a holtponton megkérdeztem, hogy mi itt a legolcsóbb áru. Mondták hogy zokni. Jó′ van mondom, egyszer élünk, egy zokni biztos nem vág földhöz. Hát … 1300 volt a legolcsóbb leértékelve…. Na ennyit azért nem ér meg se a zokni, se az, hogy kifizessek 10 forintot,  úgyhogy megmondtam az eladónak, hogy elment a kedvem az egésztől.

De sajnos meg kell szabaduljak ezektől az utálványoktól, odaadom öcsémnek, neki biztos nem okoz majd gondot az elköltése, én meg maradok valami alsóbb kategóriás boltnál, ahol nem nézik mindjárt tolvajnak az embert.

frissítés 2010.02.10

Na jó, hát látom a kommentek kezdenek lesüllyedni a homár szintjére, tehát összefoglalnám a történet végét itt fent, és kapnak tőlem egy szavazást is, ahol mindenki gyorsan kifejtheti véleményét arról, hogy a Camel Active akkor végülis menő-e vagy sem.

Elmentem a győri Camel Active boltba, de ott meg épp valami technikai probléma miatt nem voltak képesek elfogadni az utalványt. Ezen apukám nagyon felháborodott, és az orruk előtt összetépte az egészet. Pár nap múlva felhívott valaki a Cameltől, és felajánlott egy újabb adag utalványt, meg egy kis bánatpénzt a kellemetlenségekért. Ezt végül is öcsém vette át, de azóta sem próbáltuk meg elkölteni.

Szerintem a Camel Active számítógépes rendszere az utalványokkal kapcsolatosan kívánni valókat hagy maga után, ezért nem is ajánlom másoknak megvételre. Lehet, hogy azóta változott a helyzet, fogalmam sincs róla, és nem is szándékozom többet bemenni a boltba, hogy kipróbáljam.

Régen volt már buszos történet, pedig van miből meríteni. Ma például a magyar őstulok egyik korosodó példányával sikerült összefutni, aki nemzeti szallagos, lúdtollas kalpagba, kitüntetésekkel meg ilyenekkel várta a pesti buszt.

Közben hangosan ordibált, hogy “most már aztán igazán vége ezeknek a zsidó kommunistáknak”, és egyébként is ilyen-olyan kutyák meg én nem tudom még mi. Valaki szólt neki, hogy nem érti miért kell ezt ilyen hangosan. Na onnantól fogva rátért ez a jóember, hogy a néni bizonyos testrésze odáig szaglik ahol áll, és hogy milyen g*cit kellene neki besz*pnia és hogyan. És nevetett közben ez az igaz magyar ember a lúdtollas kucsmája alatt, és a miheztartás végett még hozzátette, hogy az ő családjában Rendőr Őrmester is akad. (És, hogy királok remegnek meg, ha csak kinyitja a száját.)

Komolyan mondom kedvem támadt csak öt percig elmerengeni ezzel az istenbarmával, hogy ne is menjünk messzire, kettőnk közül ki a nagyobb kommunista. Ki félemlíti meg az embereket, ki fenyeget bebörtönzéssel olyanokat, akik nem tetszenek neki. Vagy ha csak egy fél percig belegondolna, hogy mi lenne a magafajta tanulatlan, hasznavehetetlen, részeg disznóval, ha mondjuk egyik napról a másikra eltörölnénk a nyugdíjat, meg a társadalombiztosítást, ahogy egyébként a szélsőségesen antiszocialista szemlélet diktálja. De ám legyen, akkor csináljuk rendesen: bízzuk a piacra. Természetesen valaki felfedezné azt a kis értéket, ami az ilyen surmókok ingatlanjában akad, és életjáradékért cserébe rátenné a kezét a tanyájára. Aztán úgy 5-6 év múlva természetesen az utcára kerülne a Vitéz Címzetes úr, s mivel menhelyek meg hasonlók sem lennének akkor már, végül éhen is halna, ami a piac érdeke ugyebár. Na ezt szeretné ő pillanatnyilag.

Kérdem én: nórmális? A mai nyugdíjasnak abban kéne reménykednie, hogy a politikai elit még sokáig ilyen tehetelen marad. Ezen kívül természetesen erősen készülnie kellene a jövőre, amikor is majd az ősparaszt faszfej kívánságának megfelelően eltakarodnak ezek a “kommunista disznók”, és a másik oldal nagyon megerősödik.

Persze egyes magyarok inkább leakasztják a szögről az ünnepi subát a karikás ostorral és elmennek tojást dobálni a nemzeti ünnepen, hadd legyen mindenkinek egy újabb szép emléke.

Már nagyon régóta szerettem volna megcsinálni. Nevezzük generatív művészetnek? Vagy ha akarom, akkor az intencionális szemüveggel is nézhetem és így már csak egy másik nézete ugyanannak a dolgoknak.

Teszik? Nem tetszik?

Frissítés (másnap)

Nem tetszik. Jó hát értem én, hogy maguk nem érnek fel a modern művészet eme magas fokáig, mert a madár így meg úgy. Meg különben is hol vannak a színek? Meg minek villog? Hát itt van akkor maguknak a régi sárga izé. Már nem is tudom honnan loptam ezeket a színeket egyébként.

Pedig szerintem az egy nagy jóság volt, hogy a fejemben kavargó gondolatok meg azoknak egy rendszerezett formája egyaránt látható volt középen egy vonallal elválasztva.

Csak megjegyezném, hogy már az ókori görögök is megmondták, hogy ha a művész nem találja fel közönségét a virtuális valóságban, akkor abból semmi jó nem sülhet ki (rezignált lesz tőle az ábrázolási attidűdje, meg hasonló dolgok). Rémes, hogy maguk meg pont egy ilyen begyöpösödött, röghözkötött részhalmaza a pórnépnek.

Vagy tudjuk be a válságnak? Ilyenkor nem nyitottak az új dolgokra, mindenki csak a jó kis megszokottat akarja, mi? Mert attól védve érzik magukat. Tán legjobb lenne egyenest vissza az anyaméhbe, nem igaz?

Viccelek ám ;) Majd megoldom máshogy, próbának jó volt és nekem is hasonló fenntartásaim voltak. De az alapötlet szerintem akkor is zseniális. Köszönöm a véleményeket, aki hajlandó volt rá.

Hát persze, hogy nem. Matáv minap kiküldött egy számlát erre a hónapra a Felező díjcsomagra. Hívom az ügyfélszolgálatot: nekik az Externet nem küldött semmit. Mondom neki, nézze csak meg jobban. Aszongya: igen van itt egy igény február kilencedikén, de azt tárgytalanítottuk. Remek mondom, gratulálok. Hívom az Externetet is, hogy mégis mi a faszt szívnak mostmár. Aszongya a néni, hogy ők küldik a matávnak mindig a papírt, de hát mégis mindig visszajön. De nyugodtan fizessem csak be a havi telefonszámlát, mert biztos csak arról van szó, hogy van egy kis átfutási ideje a dolognak.

Mondom neki: két hónap?

És akkor még finom vagyok és nőies.

Azt sütöttem ki, hogy mivel már jól kifizettem márciusra is az internetet, március elsején írok én ennek az Externetnek, hogy áprilistól már nem leszek náluk előfizető mégpediglen arra hivatkozva, hogy az általuk a szerződésben emlegetett 30 nap duplája alatt sem sikerült kiépíteni a csupasz ADSL-t. És majd külön gratulálok nekik, hogy ennek ellenére milyen ügyesen ki tudják számlázni a dolgot.

Még szerencse, hogy nincs nekem ezzel nagy anyagi csődöm, mert asszem kb 300 forinttal kerül így többe az internet havonta. Szóval ráérek tulajdonképpen. Csak az a kár, hogy éppen a költségek racionalizálása miatt kezdtem bele ebbe az egészbe…

Na de most a GLS-es futár kicsit maga alá szart, ahogy mondani szokás. (FSH-225 – írjuk is ki a rendszámot nyugodtan, hadd találja meg a Google.)

Gyönyörű, szívmelengető felvételek:

Ennek megfelelően kitaláltam, hogy nem kell nekem otthon telefon, elég lesz a csupasz ADSL is, T-Home nélkül. (Amúgy ez a T-Home kicsit olyan mint valami Sufni Bt, ami az adóhatóság elől bújkál. Különben miért változtatnák meg a nevüket minden évben?)

Kitalálják, ugye? Most már hetek óta nincs ADSL, mert sikerült eljutni odáig, hogy

1. az ISP (Externet, leánykori nevén Vivanet) szerint minden kurvára működik.
2. a T-Com (Matáv, Magyar Telekom, T-Home) szerint kurvára ki van húzva az ő egyik ketyeréjükből a lakásomba jövő vezeték.

Az ügyfélszolgálatok egymásra mutogatnak, és egyáltalán senkit nem érdekel, hogy van itt egy ember, aki internetezni szeretne.

Mellékelnék egy rövidke levelet, amit ma délután erős felindultságomból elfaxoltam ezeknek az inkompetens barmoknak. Okuljanak belőle Önök is.

Még egy hangyafasznyi időt tudok várni ezekre a szerencsétlen taplókra, aztán kénytelen leszek fogyasztóvédőkhöz meg én nem tudom kikhez (de tudom) fordulni.

2009. január 28.

2009. január 30.

Sejtettem ám, hogy ha más nem is, az előző fax már az Externetnél is kiveri a biztosítékot. Hívtak is tegnap délután, hogy megoldjuk a problémát. Egy nagyon kedves hölgy volt a vonal végén (sajnos nem jut eszembe a neve, de úgyis kicsillagoznám), és nem értette, hogy miért mentek félre a dolgok.

Rögtön leállította a számlázást, aztán még azt is kitalálta, hogy pontosan mit mondjak a T-Pontban, hogy megint legyen internet. Úgy tűnik, csak annyi kellett, hogy visszakérjem a szolgáltatást a szüneteltetésből de úgy ám, hogy bármennyire is kapállózik a T-Arc, mégse kapjak mellé semmilyen telefonos csomagot.

– Az lehetetlen. Ilyen nálunk nincs.
– Pedig lennie kell, uram.

Kis telefonálgatás, és úgy tűnik mégis van “olyan”.

Jelezném, hogy én hülye egész biztosan nem vagyok, tehát ha bárki akárcsak egyszer is elmagyarázta volna, hogy ilyen csupasz ADSL-re váltáskor pontosan mi történik, akkor már hetekkel ezelőtt megoldhattuk volna a dolgot. Hovatovább, nagyon pontosan tudtam előre, hogy mivel én nem tudom hogy működik a dolog, annak semmi értelme nincs, hogy az Externet rajtam keresztül üzenjen a T-Ügyfélszolgálatnak, hogy mondja meg a T-Józsinak, hogy ezt meg ezt kéne csinálni. Ezért is adtam nekik azt a kurva meghatalmazást már az elején, hogy ők, akik közvetlen kapcsolatban vannak T-Józsival jól leboltolják a nevemben az egészet. Dehát basztak megcsinálni, most meg közösen esszük, amit főztek.

Itt tartunk most. Vajon lesz-e internet három napon belül, és fog-e a T-Home a jövő hónapban számlát küldeni valamilyen soha nem kért szolgáltatásra? Hamarosan kiderül ez is.

Jó volt! József volt meg a színes szélesvásznú álomkabát Andrew Lloyd Webbertől és Tim Rice-tól, zongorára átültetve, és projektorral kivetített képekkel illusztrálva-feliratozva. Rengetegen voltunk, ahogy a képekből is látszik, és mindenkinek tetszett.

Egy másik nagy jóság meg az volt, hogy valakinek az anyukája hozott magával csengettyűket, amit kiosztott a hallgatóságnak (nekem az F-4 jutott), és aztán rajtunk játszott karácsonyi dalokat rámutatással… Hihetetlen, hogy egy ilyen, még talán egy 4-5 éves óvodásnak is elmagyarázható dolog, mekkora élvezetet nyújt a lassan harminc felé ballagó (és nem is ittas) társaságnak is :)

Köszönjük, Balázs, a remek estét!