Délelőtt megszületett második kislányunk Panni. Szerintem lényegesen jobban ment a dolog, mint legutóbb, de ezt Enikőtől kéne megkérdezni. Mindenesetre gyorsabb volt sokkal.

Este beutaztunk tesómékhoz, és Zsófi ott várt amíg vissza nem értem a szülésről. Szegény kis manó most kb. úgy érezheti magát mint valami scifiben, ahol az űrhajósok megérkeznek a bolygóra és egy rég elfeledett civilizáció nyomaira bukkannak. Vannak bizonyos furcsa jelek, de csak a film végére áll össze a kép, hogy az az épület mire is való, és azzal a furcsa géppel mit kell csinálni.

Na ő is pont ebbe csöppent bele, amikor pár hónapja egyszer csak beállítottunk még egy tök fölöslegesnek látszó ágyat a szobájába, amire mindig csak úgy hivatkozunk, hogy az a Pannié. Aztán elkezdtük babapihenőbe vinni, hogy megszokja, hogy nem vagyunk ott körülötte. Akkor még nem sejtette, hogy a mai délelőttre készítettük fel Bea és Nóra nénikkel.  - A “nénik” mellesleg fiatalabbak nálam, ahogy hallottam. – Enikő hasa is furcsán nőni kezdett, nem egyszer még rugdosni is. Mi lehet ez?

Amúgy jól viseli a dolgot, pedig már 4 napja nincs anyukája. Én próbálom szórakoztatni, ami elég nehezen megy főleg, hogy könnyen el szoktam bambulni és olyankor nem nagyon veszem észre, hogy mi történik körülöttem. Azért megoldjuk valahogy: minden nap legózunk, szigorúan tudományos precizitással. Kakiszedő túrákra indulunk a kertben, zenélünk, rohangálunk és néha még sütni-főzni is szoktam neki, ami bizonyára jól sikerül, mert nagy élvezettel szokta enni. Bár egyébként sem különösebben válogatós.

Így állunk most, pénteken jön a következő lépés: hazaérkezik a második törp.

Elég hosszú idő után végül gyakorlatilag felszámolták a magyar ISC irodát. Januárban kirúgtak három remek programozót, mi Mayával pedig úgy döntöttünk, hogy akkor már nekünk sincs sok keresnivalónk a cégnél. Most már csak Dávid maradt ott egyedül. Nem kívánok ennek az elemzésébe belemenni, mert nem akarom, hogy bárki rosszat vagy jót gondoljon róla. A lényeg, hogy az ISC mostantól főleg az amerikai piacra fókuszál az ott megmaradt embereivel, és folyamatosan keresi az új, tehetséges arcokat, akik a legjobb 10%-ban vannak (asszem 10%-ot mondtak). Tehát ha Önök tisztelt barátaim úgy gondolják, hogy ott a helyük a legjobbak legjobbjai között, akkor nyugodtan vegyék fel a kapcsolatot Ericcel és a többiekkel itt.

Teljesen szétszéledt a csapat. Cactus Szingapúrban építgeti funkcionális programozói karrierjét. Maya és Lőry a LogMeIn csapatát erősíti. Ez az a hely egyébként ahova engem nem akartak interjúra sem behívni mondván, hogy ilyen háttérrel és fizetési igénnyel nem tudnak nekem munkát biztosítani. Ezután felvettek tőlünk két embert, az egyiket az én ajánlásomra. Na ennyit a HR-ről. Zape a Mobileengine vezető atyaúristene lett, ahol most épít csapatot maga köré. Jómagam pedig a prezihez szegődtem el szenyor programozónak. Egyelőre egy héten vagyok túl, ami elég jó volt szerintem.

Új hely, tök más minden. Például nem csekkelünk be addig kódot, amíg nem írtunk rá valami tesztet. Mondjuk ez kell is, mert szutyok ActionScriptben kell dolgozni, ami C# és Visual Studio után kb. olyan mint egy folyamatosan fejbelövés. De elsősorban nem is az ActionScript miatt mentem el ehhez a céghez, hanem pl a process tanulmányozása céljából, és hát itt keményen nemzetközi környezetben is dolgozunk (a héten magyarul nem is nagyon szólaltam meg), ami bizonyára jót fog tenni a nyelvtudásomnak is.

Nem tudom, hogy mennyit fogok blogolni a továbbiakban, mostanában eléggé hanyagoltam a dolgot. Nincs időm semmire. az utóbbi egy, másfél évben minden megváltozott (feleség, ház, gyerek, kutya, munkahely, új iskola és még macre is át kellett térnem 20 év windows után). Utóbbi időben főként Facebookon “blogoltam”, illetve inkább Facebookon twittereztem, de azt is csak nagy néha.

Nagyjából végeztünk a csomagolással, és mindjárt lekapcsolom a routert, úgyhogy ezek az információmorzsák ezen az ADSL vonalon tőlem.

Köszönöm, hogy velem tartottak idáig is, és alig várom, hogy milyen problémák elé állít majd a következő korszak. Mert hát akárhogy is vesszük ez most egy korszak vége, és egy újabb, sokkal érdekesebb dolog kezdete. Szomorú vagyok, hogy el kell mennem innen, mert nagyon szerettem ezt a lakást, gyakorlatilag minden két sarokra volt, ami meg nem az átszállás nélkül megközelíthető. Hát ezt most becseréljük egy zöldövezeti házikóra, aminek lássuk be szintén megvan a maga varázsa. De azért mégis 5 év alatt nagyon megszoktam a jelenlegi kényelmes helyemet.

Hát ennyi, semmi mélyenszántó nem jut az eszembe. Remélem hamarosan lesz majd egy újabb felütés, amit már a kertemből, egy kényelmes nyugágyból vagy valami hasonlóból fogok írni.

Addig is maradjanak rosszak.