Elég hosszú idő után végül gyakorlatilag felszámolták a magyar ISC irodát. Januárban kirúgtak három remek programozót, mi Mayával pedig úgy döntöttünk, hogy akkor már nekünk sincs sok keresnivalónk a cégnél. Most már csak Dávid maradt ott egyedül. Nem kívánok ennek az elemzésébe belemenni, mert nem akarom, hogy bárki rosszat vagy jót gondoljon róla. A lényeg, hogy az ISC mostantól főleg az amerikai piacra fókuszál az ott megmaradt embereivel, és folyamatosan keresi az új, tehetséges arcokat, akik a legjobb 10%-ban vannak (asszem 10%-ot mondtak). Tehát ha Önök tisztelt barátaim úgy gondolják, hogy ott a helyük a legjobbak legjobbjai között, akkor nyugodtan vegyék fel a kapcsolatot Ericcel és a többiekkel itt.

Teljesen szétszéledt a csapat. Cactus Szingapúrban építgeti funkcionális programozói karrierjét. Maya és Lőry a LogMeIn csapatát erősíti. Ez az a hely egyébként ahova engem nem akartak interjúra sem behívni mondván, hogy ilyen háttérrel és fizetési igénnyel nem tudnak nekem munkát biztosítani. Ezután felvettek tőlünk két embert, az egyiket az én ajánlásomra. Na ennyit a HR-ről. Zape a Mobileengine vezető atyaúristene lett, ahol most épít csapatot maga köré. Jómagam pedig a prezihez szegődtem el szenyor programozónak. Egyelőre egy héten vagyok túl, ami elég jó volt szerintem.

Új hely, tök más minden. Például nem csekkelünk be addig kódot, amíg nem írtunk rá valami tesztet. Mondjuk ez kell is, mert szutyok ActionScriptben kell dolgozni, ami C# és Visual Studio után kb. olyan mint egy folyamatosan fejbelövés. De elsősorban nem is az ActionScript miatt mentem el ehhez a céghez, hanem pl a process tanulmányozása céljából, és hát itt keményen nemzetközi környezetben is dolgozunk (a héten magyarul nem is nagyon szólaltam meg), ami bizonyára jót fog tenni a nyelvtudásomnak is.

Nem tudom, hogy mennyit fogok blogolni a továbbiakban, mostanában eléggé hanyagoltam a dolgot. Nincs időm semmire. az utóbbi egy, másfél évben minden megváltozott (feleség, ház, gyerek, kutya, munkahely, új iskola és még macre is át kellett térnem 20 év windows után). Utóbbi időben főként Facebookon “blogoltam”, illetve inkább Facebookon twittereztem, de azt is csak nagy néha.

Encsé’s nine

Szereplők

Ati

Ati lenne a világot megváltoztatni akaró társadalom mérnök. Elzárkózva él, paranoiás, és csak jó előre megbeszélt titkos jelek alapján lehetne eljuttatni neki üzeneteket. Ilyen lehet például egy újsághírdetés, egy kuka oldalára ragasztott jel, vagy valami grafiti egy házfalon. Ezeket rendszeresen figyeli.

Cactus

Egy elfeledett egyetemen ássa bele magát a kategóriaelmélet gyönyöreibe. Haskellben és egzotikus platformokon futó egzotikus nyelveken programozik. Híres arról, hogy soha nem fejez be semmit.

Dávid

Dávidnak 10 év múlva jól menő világvárosi bárja lesz. Amikor belépek hozzá, az irodájában (amiből egy akváriumon keresztül szemmel tartja a klubot) éppen maláj kurvák táncosnők veszik körül, akiket még azelőtt elküld, hogy egy szót szólnék. Ő a zárak nagymestere, nincs ajtó, ami zárva maradna előtte.

Encsé

A csapat hackere, aki mindent feltör és ellop. Ha valaki el akarja érni, akkor csak ír egy emailt vagy smst. Mindegy milyen címzettnek, valami jellemző kis félmondat alapján simán kihalássza magának a CIA email és sms átnyálazó rendszerének segítségével.

Lőry

Lőryt egy tibeti kolostorból kellene összeszedni, ahová csak alpintechnikával lehet eljutni, és ahol egy hétig váratnak a kapu előtt, csak azért hogy kiszűrjék az olyanokat, akik nem gondolják komolyan a bejutást.

Maya

Maya addigra kiműveli magát az elektrotechnikában, és különféle chipeket tervez szórakozásképpen. Megcsinálja a brainfuck processzort gyakorlatilag mindennel amihez áram kell. IC-kből, logikai kapukból, tranzisztorokból. A szobában alig lehet valamit hallani a relék csattogásától. Mostanában éppen egy vákuumcsöves megvalósításon töri a fejét.

Tomi

Tomi a legokosabb az egész társaságban, de nem szeret beszélni. Az egész film alatt egyetlen kulcsfontosságú jelenetben szólalna meg, akkor viszont nagyon érthetően és hosszan elmagyarázná a megoldást a gyakorlatilag megoldhatatlannak látszó problémára.

Viktor

Viktor a Magic: The Gathering című kártyajátékból lett milliárdos. Éppen egy világverseny döntő asztalánál ül, amikor megjelenek az egyik játékos háta mögött. Szó nélkül elfordítja az egyik asztalon levő lapot, amivel azonnal megnyeri a játékot. A közönség meglepetten felhördül, mert senki nem számított erre a fordulatra. Mire a kamera rászegeződne, már üres a széke.

Zape

Zape a behatolás mestere. Csatornák, alagsorok, liftaknák, álmennyezetek, ez az ő világa, és ilyenekben is lakik. Imádja a gyerekeket és az autókat. Amikor rátalálok, egy gokart iskolában tanítja a 8-10 éveseket. Egy hosszú üldözési jelenete is lenne, ahol megmutathatná hogy vezet egy igazi profi.

Cselekmény

Encsé nekilát, hogy még egyszer, utoljára összegyűjtse a nagy csapatot. Az évek során az emberek szétszóródtak, így mindenkit máshol talál meg, némelyekhez egy szakadt furgonnal kell ellátogatni a sivatagba, másokhoz hegymászáson, egyetemi katedrákon, kaszinókon stb. vezet az útja. Charles tervei sajnos túl jól haladnak a világuralom megszerzése felé (itt szeretnék elhatárolódni magamtól), így itt az idő, hogy összerakják az évek alatt kifejlesztett dolgokat.

A Hungarian notationben írt kódról kiderül, hogy ha kicsit hunyorítva olvassuk, akkor a három betűs rövidítések egész más is jelenthetnek, és így a modulokat kicsit átszervezve máris megvan a rendszer magja. Maya éveket töltött el elektronikai eszközök építésével, és az általa tervezett chipben olyan elektronikát helyezett el, ami a hálózati áram frekvenciájának megfelelő változtatgatásának hatására átvált egy másik működési módba… Ezeket a chipeket azóta széles körben használják, így kinyithatatlan páncéltermek és raktárak ajtajai tárulnak fel előttük.

- Anyám, hogy ment át az Intelnél ez a processzor?

- Egyszer egy mérnöknek eszébe jutott fejjel lefelé is megnézni a tervet, de Ati meggyőzte őket, hogy az a két láb csak tesztelésre van, és egyébként is így olcsóbb a sorozatgyártás a jelenlegi gyártósoron.

És így tovább…

Emlékszem utolsó évben „ó”, „ió”, „ció”, „áció” helyett az Érettségi szót írtuk fel betűnként a táblára. Magát az érettségit amúgy utáltam, főleg a szóbeli részét, mert ott csak olyan tudásról kellett bizottság előtt számot adni, amiről már akkor tudtam, hogy soha semmi szükségem nem lesz rá^*. A matekot azonban azóta is mindig megnézem nosztalgiából. Tegnap elkezdődött az idei érettségi szezon, és délután mi is elővettük a tavalyi matek felvételit Lőryvel meg Catussal.

Mókásnak nevezném, pedig annak idején rengeteget készültem rá. Negyedikben nagyjából az összes irodalom és történelem órát azzal töltöttem, hogy a Gerőcs tanár úr-féle piros színű feladatgyűjteményt oldogattam. Most viszont olyan jó volt ellazulni kicsit ezekkel a példákkal. Különösen tetszett, hogy a kombinatorikus-valszámos feladatcsokrot úgy vezették fel, hogy „Annának az IWIW-en 40 ismerőse van”. Ettől olyan jópofa modern lett a dolog szerintem.

A Klári idióta teasüteményeivel meg elvoltunk egy ideig. Cactus rögtön integrálással akarta kiszámolni a kérdéses területet, de aztán leredukáltuk két körcikk meg egy háromszög területének logikai szitás összekombinálására.

Várom már az idei adagot :) Lehetne benne valami „Józsinak a Provident 240%-os THM mellett a következő ajánlatot tette” vagy hasonló móka is. Én igazából nem is értem, hogy az ilyen kamatszámítós feladatok miért nem részei a matek érettséginek. Máris nem lenne olyan nagy kérdés, hogy a raiffesienes előrekamatozó betét vagy inkább K&H-s üdvözlet betét a jobb…