Nem volt könnyű szülés, bár egyesek szerint nem tartott sokáig (8 óra). Végig bent ültem Enikővel a szülőszobán, fogtam a kezét, maszíroztam a hátát, de ez vajmi keveset jelentett a fájdalom szempontjából sajnos. Szóval kedves hölgyolvasóim: gondolják meg mibe vágnak bele.

Ugye én nem vezetek autót, ezért a kórházba tömegközlekedéssel mentem be, de előbb még stoppal át Törökbálintra. Nem szoktam stoppolni, de most mégis kivételt tettem az ügy érdekében. Aztán hazamentem a régi lakásba sátorozni, végül hajnali fél egykor be a kórházba. Addig hiába is mentem volna, mert ezek a Szent Imrében nem túl apuka barát nézeteket vallanak.

Szülés után még két órát együtt voltunk, aztán Enikőt és a babát áttolták a gyerekágyas részlegre, ahova halandónak tilos a bemenet. Azóta csak üvegen keresztül látható a kislány. Szerencsére holnap (max holnapután) hazavihetjük végre, és akkor már védőfal nélkül is hallgathatom a bömbölését… :)

Felgyorsítottuk hát a költözés projektet, és mivel nekem már évek óta a ház az álmom, belevágtunk ebbe is. Érden csak, tudom, hogy nem valami jó hely, de azért nagyon hangulatos házikót találtunk. Alul olyan, mintha Jamie Oliver vidéki konyhájába csöppentél volna, hogy mást ne mondjak van egy kis fűthető üvegházféleség is a ház oldalában, ami télikertnek ideális lesz. Nagy a kert, de azért nem annyira, hogy gond legyen a füvet levágni. Csöndes, madárfüttyös.

A felső szinten meg konkrétan egy biliárd szalont rendeztek be a tulajdonosok. Jó, hát ezt nem tartjuk meg (bár igény vóna rá), de jól mutatja a lehetőségeket. Itt egyébként két szoba van, de ha úgy alakul egy harmadik könnyen kialakítható, sőt a padlás is egy légtérben van a felső szinttel, és oda is befér egy ágy, vagy maffiabarlang, kalóztanya a gyereknek. (Fiúból indulok ki…)

Királyság lesz, igazi csókavár, már csak némi pénzt kell szerezzek hozzá. Remélhetőleg egy kis hitellel kombinálva rendeződik a dolog, ráadásul ettől is meg tudok szabadulni, ahogy eladom a jelenlegi otthonomat. Szóljanak ha érdekel valakit :)

Most nyilván értetlenül olvassák ezeket, pedig néhányan Önök közül már tudják, hogy apuka leszek, Enikő meg anyuka. Nagy a pocakja már, és ez nekem speciel nagyon tetszik.

Ezzel magyarázom, hogy egy jó ideje nem írok semmit. Vicces odabent is a nem létező bajszom alatt somolyogni, amikor Mayáék az apukaság örömeiről beszélgetnek, meg időnként rákérdeznek, hogy mi mikor szánjuk már rá magunkat végre. Fura, hogy mióta tudom ezt a gyerek dolgot, azt figyeltem meg, hogy rengeteg ilyen jellegű beszélgetés van ebédidőben. Ez mindig így volt?

A túlméretezett programozó végre használhatja majd az évek alatt felszedett dolgokat (zsonglőrködés, lufiállat hajtogatás), sőt rengeteg legó lesz itthon, meg hasonlók. Ez nagyon érdekesnek hangzik, hogy az odavezető útról, meg a sok ismeretlen kihívásról ne is beszéljünk…

Tudták, hogy a gyerek grapefruitból készül? Legalábbis több kilónyit veszek mostanában, Encsi pedig issza literszám. A minap facsart vagy két decit, ami nekem ihatatlannak tűnt, de ő nagy élvezettel vetette rá magát. Nah mindegy, ha ez kell…

Írjanak nekünk fiú neveket, lányokból jól állunk, de fiúból igencsak le vagyunk maradva.