Döntetlen volt a meccs reggel nyolckor, szerencsére az éjjel megoldottunk 4 másik feladatot is, így megint átvettük a vezetést. Utána semmit sem sikerült megoldani egészen délután 1-ig, a másik csapat közben egyenlített, de ekkor megint elhúztunk 3 ponttal. És aztán a verseny vége előtt fél órával megint utolértek… Már komolyan azon gondolkoztunk, hogy sniffelik a hálózatot, és a többiek megoldásait ellopva haladnak, mert hihetetlennek tűnt, hogy így fej-fej mellett haladunk. Végül kiderült, hogy heten(!) voltak a csapatban, és durván párhuzamosították a dolgokat.

Sikerült befutni az első helyre, a nyeremény egy XBox 360-as egy Guitar Hero játékkal. Holnap eldöntjük mi legyen a sorsa. Vagy kivásárolom Cactust, vagy eladjuk Vaterán, ha nincs rá más jelentkező…

A feladatok nagyon jók voltak, és idén alig volt egy-két hibás feladvány. (Az ilyenek amúgy kurvára idegesítőek ám…) A három kedvencemet szeretném kiemelni:

1. Egy Javában írt applettel kellett Hanoi tornyait játszani, és ha sikerült átpakolni 10 korongot egyik rúdról a másikra, megkaptad a pályát megoldó kódot. Azt gondolhatnánk, hogy elég volt az appletet valahogy visszafejteni, és a kód is ott volt benne. De ennél ügyesebbek voltak a tervezők, mert a pályakódot a korongok átpakolási sorrendjéből számították ki. Tehát a megfejtéshez az eredeti problémát is mindenképp meg kellett oldani.

2. Blind SQL injection. Erről majd lesz egy külön bejegyzés, mert annyira tetszik. Még sosem csináltam ilyet, és kurva jónak találom a módszert. Leginkább a Vágó István-féle kérdezz-felelekre emlékeztet a dolog.

3. WEP-pel védett WIFI hálózat feltörése. Ez volt az egyetlen feladat, amire készültünk egy kicsit, mert még egyikünk sem csinált ilyesmit, és nem élőben akartuk megtanulni a dolgot. Nem nagy szám, bármely script kiddie képes rá, csak Linux alatt elindít néhány erre a célra kifejlesztett programot és vár, hogy feltörje. Mondjuk egy kis szerencse is kell hozzá, mert a program sajnos nem minden WIFI kártyát támogat, és ha nem ilyen van a gépedben, akkor esélyed sincs a dologra.

Összességében nagyon jó volt. Köszönet a szervezőknek, a szponzoroknak, a programozóknak és az üzemeltetőknek.

Frissítés (szeptember 22.)

Mégis inkább eladjuk az Xboxot, ha valakit érdekel, itt licitálhat rá, a bolti ár kb 90%-áért megkaphatja. Ha sikerül túladni rajta, a részemet egy Popcorn Hour C200-asba fogom fektetni, amit egyébként is vettem volna magamnak karácsonyra :) Köszönjük, hogy segítenek egy álom valóra váltásában (ez de nyálas lett).

Miért?

Gondoljunk a pénzfeldobásra. Mi annak az esélye, hogy egy pénzérmét kétszer feldobva mindkétszer ugyanazt az eredményt kapjuk?

A kísérletnek négy lehetséges kimenetele van: Fej-Fej, Írás-Írás, Írás-Fej és Fej-Írás. Ebből a négyből nekünk az első kettő kedvező, tehát a keresett valószínűség 2/4 azaz 50%.

Másképp okoskodva, ha már tudjuk mi az első dobás eredménye (mindegy, hogy fej vagy írás), akkor pontosan 50% eséllyel kapjuk meg ugyanezt a második feldobás után, az érmének ugyanis mindegy hányszor dobják fel, attól nem fog nőni vagy csökkeni a fejek valószínűsége.

A lottónál ugyanerről van szó: az első húzáson biztosan kijön valamilyen számkombináció, a másodikon pedig minden kombináció ugyanakkora eséllyel indul, speciel az is, ami az elsőn kijött.

Az hogy a bolgár csoda nem túl gyakori, tehát valójában azért van, mert kicsit a telitalálat valószínűsége.

A fentiekben nincs semmi rejtélyes, de a valószínűség-számítás időnként valóban meglepő dolgokat produkál. Lőry mesélte például a következő beugratós feladatot. „Egy ismerősömnek két gyereke van, az egyik neve Gábor. Mi annak a valószínűsége, hogy a másik gyerek lány?”

Persze rávágjuk, hogy 50%, hiszen mi köze a két gyerek nemének egymáshoz? De nézzük csak meg a lehetőségeket születési sorrendben: Fiú-Fiú, Fiú-Lány, Lány-Fiú, Lány-Lány. Ebből a negyedik eset biztos nem áll fenn, hiszen az egyik gyerek biztosan fiú. A fennmaradó háromból két esetben lány a másik testvér, így a keresett valószínűség 2/3, azaz csaknem 67%… Hmm…

A trükk a dologban az volt, hogy nem árultuk el, hogy Gábor az idősebb vagy a fiatalabb testvér.

A hozzászólásokban várom a további feladványokat.

Kicsit meg volt ijedve a lány, hogy mit fogok kezdeni magammal négy napig, tekintve, hogy az én zenei izlésem meg a rendezvény felhozatala köszönő viszonyban sincsenek egymással, de azért megoldottam a dolgot. A Hobo koncert nagyon tetszett. Az tényleg jó volt. Aztán voltunk még ska-n, és csodálkozott a lány, hogy én azt ismerem. Pedig ismerem, mert a zsonglőrök kedvelik, én meg már elsajátítottam az ezzel kapcsolatos tudnivalókat. Olyan mindent bele regae, jazz meg ilyesmik, érdekes hangzásvilág a magyar fülnek. Meg volt még kispál, ami hozta a színvonalat.  Természetesen egy csomó olyan együttes is fellépett, amire nem mentem ki. Vasárnap meg Heaven Street Seven volt, aminek a számait nem bírtam elkülöníteni egymástól (sem az utána következő Pál utcai fiúktól). Szóljanak meg, vállalom. A legrémesebb performansszal az Edda állt elő. Pataki nem igazán énekelt, inkább csak a szeretetről meg a nempolitizálásról beszélt, meg arról, hogy mennyire jó is itt. Ennek nagy részét a sátorból hallgattam, csak a végére mentem ki. Akkor már egy csomó rajongó ugrált a színpadon, és a szeretet melege olyan arcpirító volt, hogy el kellett forduljak miatta. (Egyik ismerősömnek sem tetszett, nem csak az én gyomrom volt ilyen kényes…)

Tisztálkodni nem lehetett, ami az ilyenfajta rendezvények természetes velejárója. Ráadásul picsa hideg volt, és a végén már két kapucnis pulóverben, egy pólóban és egy vékonyabb sunnyogóban aludtam a vastag hálózsák alatt a sátorban. Meg hát esett is néha, ahogy ez már lenni szokott. (Összeségében túlélési gyakorlatnak, kalandparknak jó volt.)

A fesztiválozó fiatal, mint entitás, rendkívül érdekes módon viselkedik a harmadik-negyedik napon. Volt egy srác, aki már tőlem is füvet akart venni. Ebből következtethetünk arra, hogy mekkora lehetett a hiány a piacon. Valamelyik reggel meg kimentem zsonglőrködni, hogy a kelő nap fényében kicsit átmelegedjek. Gondosan hátat fordítottam a napsütésnek, hogy a lehető legnagyobb felületen kapjam az áldást, és szépen nekiláttam a formagyakorlatnak. Nem sokkal később két fesztiválozó odajött, hogy ne haragudjak már, de mégis honnan jön nekem ez így hajnali hét órakor. Én a zen szerzetesek nyugalmával és fennsőbbségével csak rámutattam a poharára, majd körbemutattam a réten. Ezzel mintegy megkérdőjelezve az ilyen jellegű kérdések létjogosultságát egy olyan helyen, ahol az emberek a többsége legbelső ruharétegig mocskosan, büdösen, hányás után és hányás előtt vegetál, és ezt elszántan szórakozásnak nevezi.

Egy másik alkalommal meg odamentem egy zsonglőrhöz aki négy labdával próbálkozott (úgy 20 óra gyakorlásnyira a stabil szökőkúttól), hogy kicsit elkérjem a labáit. Először kettőt, hogy lássam milyen. Aztán áttértünk háromra, és előadtam neki egy nagyon béna kaszkádot, csak arra ügyelve, hogy még éppen ne essen le a labda. Végül elkértem a negyediket is, és nagyot nézett, amikor tökéletes stabilitással bemutattam neki az általa gyakorolt mutatványt… Gonosz vagyok-e? :)

Na így mulat a programozó egy ilyen helyen.

Mókásnak nevezném, pedig annak idején rengeteget készültem rá. Negyedikben nagyjából az összes irodalom és történelem órát azzal töltöttem, hogy a Gerőcs tanár úr-féle piros színű feladatgyűjteményt oldogattam. Most viszont olyan jó volt ellazulni kicsit ezekkel a példákkal. Különösen tetszett, hogy a kombinatorikus-valszámos feladatcsokrot úgy vezették fel, hogy „Annának az IWIW-en 40 ismerőse van”. Ettől olyan jópofa modern lett a dolog szerintem.

A Klári idióta teasüteményeivel meg elvoltunk egy ideig. Cactus rögtön integrálással akarta kiszámolni a kérdéses területet, de aztán leredukáltuk két körcikk meg egy háromszög területének logikai szitás összekombinálására.

Várom már az idei adagot :) Lehetne benne valami „Józsinak a Provident 240%-os THM mellett a következő ajánlatot tette” vagy hasonló móka is. Én igazából nem is értem, hogy az ilyen kamatszámítós feladatok miért nem részei a matek érettséginek. Máris nem lenne olyan nagy kérdés, hogy a raiffesienes előrekamatozó betét vagy inkább K&H-s üdvözlet betét a jobb…

http://csokavar.hu/teameditor/

Nagy jóság. Az emberekre is lehet kattintani, meg a szöveget is szabadon lehet szerkeszteni. Az eredmény aztán permalink formájában elküldhető barátainknak.

http://csokavar.hu/teameditor/?q=Gy%FArcs%E1ny%20Ferenc%20monnyon%20le%21&t=32

meg ilyenek…

Na de most a GLS-es futár kicsit maga alá szart, ahogy mondani szokás. (FSH-225 – írjuk is ki a rendszámot nyugodtan, hadd találja meg a Google.)

Gyönyörű, szívmelengető felvételek:

Képzeljék, itt a gekko regisztrációs captchájának megoldásáról beszélgetnek. Ez egyébként 126 és 588 legkisebb közös többszörösének meghatározásából áll, nem valami bonyolult dolog.

Na jó, tudom én, hogy csinálhattam volna valami bonyolultabb captchát is, de a fene se gondolta, hogy lesz olyan primitív véglény, aki nem tudja kiszámolni magától és az interneten kezd el utána keresgélni…

Pedig volt is ebből pár bejövő találat ide a blogra, és írtam is róla korábban. Akkor kitaláltam, hogy milyen jófejség lenne, ha egy kis meglepetést rejtenénk a dologba, és az említett bejegyzésben megadtam egy hibás eredményt, a regisztrációs oldalba pedig beleírtam, hogy ha valaki ezt adja meg válasznak, akkor írjon ki valami olyasmit, hogy “intereneten keresgélünk? ejnye-bejnye”.

Hát így.

Az egészből a tanulság az, hogy egyrészt dinamikus captcha kell. Másrészt CsGábor egy büdös görény, aki többszöri felszólításra sem moderálja ki a Wikipédiából a másoktól lopott szellemi terméket. Köszönjük Gábor! Ön igazi magyar ember.

Imígyen:

Próbáljuk megtalálni az elrejtett részleteket:

• piramisok (munka)
• egy DJ neve, akinek a zenéjét Cactus Dávidnak ajánlotta
• kaleidoscope shortcutok (munka)
• zsiráf
• random matekfeladat (tevés)
• prosztata áttekintő ábrája
• 2 Dilbert képregény, kinyomtatva
• 40″-es TV képernyőjének méretét bemutató téglalap
• cápa
• LISP reader macro példa
• szivárvány keletkezésének modellje
• HHGTTG karakternév
• vállizület
• C#
• SC domainbeli példa (munka)
• fiktív IKEA bútornév