Vasárnap hajnalban megszületett babánk Zsófi. Képet nem kapnak róla, mert némely retardált baromarcú vadállatok bizonyára visszaélnének vele.

Nem volt könnyű szülés, bár egyesek szerint nem tartott sokáig (8 óra). Végig bent ültem Enikővel a szülőszobán, fogtam a kezét, maszíroztam a hátát, de ez vajmi keveset jelentett a fájdalom szempontjából sajnos. Szóval kedves hölgyolvasóim: gondolják meg mibe vágnak bele.

Ugye én nem vezetek autót, ezért a kórházba tömegközlekedéssel mentem be, de előbb még stoppal át Törökbálintra. Nem szoktam stoppolni, de most mégis kivételt tettem az ügy érdekében. Aztán hazamentem a régi lakásba sátorozni, végül hajnali fél egykor be a kórházba. Addig hiába is mentem volna, mert ezek a Szent Imrében nem túl apuka barát nézeteket vallanak.

Szülés után még két órát együtt voltunk, aztán Enikőt és a babát áttolták a gyerekágyas részlegre, ahova halandónak tilos a bemenet. Azóta csak üvegen keresztül látható a kislány. Szerencsére holnap (max holnapután) hazavihetjük végre, és akkor már védőfal nélkül is hallgathatom a bömbölését… :)

Tegnap elvettem a Hölgyet. Sokan azt gondolták, hogy csak áprilisi tréfa lesz, inkluzíve az étterem személyzetét, de végül minden rendben volt, minden vendég odatalált satöbbi.

Gyuri a világ ura rendelt nekünk jó időt is, ami tök jól bejött, köszönjük.

Az esküvőt igyekeztünk mókásra csinálni. Bevonulónak a Don’t worry be happy-t választotta Enikő, aztán volt még két Bud Spencer-Terence Hill sláger, valami a Shrekből és a végén a Highway to Hell. A köszöntsék egymást házastársként résznél én egy hellóval próbálkoztam be, de pusziztunk is nyilván. Dávid volt a tanú, ami már önmagában is egy élmény. Meg hasonlók…

Majd viszek be tortát az irodába, de még meg kell várnom a villanyszerelőt, aki majd megerősíti, hogy tényleg a lift miatt vibrálnak itthon a lámpák…

Ha már gyerek, akkor érdemes nagyobb helyre költözni, hiszen pillanatnyilag egyetlen szobánk van, amibe még egy rendes ágy sem fért bele. Elég kényelmetlen, mert ahogy Enikő növekszik, pontosabban a kis jövevény fejlődik, szegény hölgy egyre lehetetlenebb pózokba kényszerül, ami mellesleg azzal jár, hogy nekem már teljesen egyenesen és lapjával kell aludnom, különben leesik az ágyról.

Felgyorsítottuk hát a költözés projektet, és mivel nekem már évek óta a ház az álmom, belevágtunk ebbe is. Érden csak, tudom, hogy nem valami jó hely, de azért nagyon hangulatos házikót találtunk. Alul olyan, mintha Jamie Oliver vidéki konyhájába csöppentél volna, hogy mást ne mondjak van egy kis fűthető üvegházféleség is a ház oldalában, ami télikertnek ideális lesz. Nagy a kert, de azért nem annyira, hogy gond legyen a füvet levágni. Csöndes, madárfüttyös.

A felső szinten meg konkrétan egy biliárd szalont rendeztek be a tulajdonosok. Jó, hát ezt nem tartjuk meg (bár igény vóna rá), de jól mutatja a lehetőségeket. Itt egyébként két szoba van, de ha úgy alakul egy harmadik könnyen kialakítható, sőt a padlás is egy légtérben van a felső szinttel, és oda is befér egy ágy, vagy maffiabarlang, kalóztanya a gyereknek. (Fiúból indulok ki…)

Királyság lesz, igazi csókavár, már csak némi pénzt kell szerezzek hozzá. Remélhetőleg egy kis hitellel kombinálva rendeződik a dolog, ráadásul ettől is meg tudok szabadulni, ahogy eladom a jelenlegi otthonomat. Szóljanak ha érdekel valakit :)