Lecseréljük Pözsit a kissé öregecske Peugeot-t egy fiatalabb és családbarátabb járgányra. Mert hogy megint bővül a család, ahogy ezt már Facebookon meg is írtam korábban. Egyikünknek sincs baja a francia autókkal, pedig állítólag van egy ilyen szabály, hogy francia kocsit tilos. Enikőnek mindig francia járgányai voltak (ügyesen kerülöm a szóismétlést). Amikor összejöttünk egy vele egyidős Renault-val furikázott, amivel végül legurultak a bontóba. Érdekes, hogy még fizetni is kellett azért, hogy bevegyék, nekem ez nagyon fura volt akkor.

Aztán vette a Peugeot 206-ost, amiről kiderült, hogy elég problémás, mert rommá volt törve, és kb. két autóból lett valahogy összehegesztve. Ennek ellenére nincs különösebb gond vele, de nyilván így nem könnyű megszabadulni tőle. Az eddigi kereskedők 250.000-től 380.000-ig akarták beszámítani.

Most meg egy a Picasso és a Peugeot 307-es között vacilálunk, de asszem mindkettőnknek a Peugeot tetszik jobban. Kb 1.9-ért szeretnénk megvenni a három éves autót, ha sikerül annyira lealkudni a másik kocsi beszámításával együtt.

Igazán aranypofa autókereskedők vannak egyébként. Ma pl. voltunk valahol, ahol a kis tájékoztató papír aljára még fel is írták, hogy mindig ellenőrizzük le a szervizkönyvet, mert az a tuti. Erre megkérdeztük a centi vastag aranyláncos eladót, hogy hol a szervizkönyv, mire szemrebbenés nélkül csak annyit mondott, hogy “az most el van zárva”. Meg hogy tud egy remek szervizt a közelben, ahol nagyon szívesen megmutatják nekünk, hogy nincs semmi baj a kocsival… Cactus valószínűleg szarrá szivatta volna a csávót, de vérprofi volt az biztos.

Enikő előző autója egy kb. vele egykorú Renault 5-ös volt, hasított (felhasadt) bőr ülésekkel, és baloldalon letekerhető ablakkal. Halott fékekkel, de frissen tekercselt indítómotorral. Télen már nem nagyon működött, nyáron meg ugye az ablak hiánya… Szóval alaposan megérett a cserére a dolog.

Az előző pár hetet és hétvégét keresgéléssel és rengeteg autókereskedő végigjárásával töltöttük, míg végül Enikő kiválasztott magának egy nagyon szép Peugeot 206-ost. Kilenc éves, kívül újszerű, belül majd kiderül milyen. Nekem nagyon tetszik. :) Voltunk is vele Győrben, Gárdonyban. Beszállsz, elindulsz és megy. Egy élmény. :) Sőt megnyomod a gombot és letekeredik az ablak… Igaz nem is nagyon tekerjük le, mert légkondi is van meg minden :) Egy álom.

Szegény Zsuzsi, mert így hívták a régi járgányt, végül a bontóban végezte. Érdekes, én naívan azt képzeltem, hogy majd adnak érte valami pénzt, hiszen van benne még működő dolog, alkatrésznek csak jó. Na jó, ha a fékek nem is, legalább az indítómotor eladható. De nem. Fizessél nyolcezret, hogy kivonják a forgalomból. Szép mondhatom.

Örülök, hogy sikerült a csere, és gratulálok. Önöknek meg majd írok még autós élményeinkről, ha úgy alakul.

Metamegjegyzés:

Az egyik jele annak, hogy fontos vagy valakinek az életében, ha kapsz egy külön taget a blogján. Tudom, hogy marhaság, de azért most már ez is megtörtént ;)